Anna (Ausztrália)

2018/2019-ben egy évet tölthettem Ausztrália nyugati részén. Egy Mandurah nevü kb. 100000 fős városban, egy órára délre Perth-től. 4 fogadócsaládnál laktam, 3 hónaponta költöztem újhoz. Három családhoz nagyon közel kerültem, teljesen a családjuk tagjának éreztem magamat.

Az iskolához először nehéz volt hozzászoknom, mert nagyon eltér az itthon megszokottól. Egy katolikus magániskolába írattak be.  Minden nap egyenruhát kellett hordanom, ami nyáron egy egyszerű ruha volt, viszont télen harisnyát, inget, nyakkendőt, blézert és szoknyát jelentett. Náluk nem volt nagy újdonság, hogy cserediák van az iskolában, ezért nem nyitottak annyira, viszont egy idő után megtaláltam a baráti körömet. A tantárgyaik nagyon könnyűek. Fél évet jártam tizedikben és fél évet tizenegyedikben. Tízedikben körülbelül azt veszik, amit mi hetedikben. Sok olyan tantárgyuk van, ami nálunk elképzelhetetlen lenne, példálul iskolai óra keretein belül tanultam meg szörfözni. Az iskola nagyon felszerelt volt, a tornateremnek volt egy hatalmas mászófala, minden teremnek volt légkondicionáló, volt saját színházterme stb. Ami először még nagyon fura volt, hogy minden diáknak saját MacBook-ja volt, ha valaki otthon hagyta véletlenül, szinte alig tudott valamit csinálni órákon, mert minden információt egy internetes felületen keresztül kaptunk.

A családjaimon és iskolai barátaimon kívül nagyon fontossá vált számomra a többi cserediák. A Rotary sok közös programot szervezett a districtben lévő 18 cserediák számára, így hamar közel kerültünk egymáshoz. Amikor valamelyikünk kicsit rosszabbul érezte megát, bár a fogadócsaládok és a Rotary is nagyon segítőkészek voltak, egymás közt értettük meg egymást a legjobban, hiszen mi voltunk azok, akik pontosan tudták min megy át a másik, milyen érzés egy lényegében teljesen idegen országban lenni, más szokásokkal, az otthoni családtól és barátoktól távol. Amióta otthon vagyok már volt közülük olyan akivel azóta találkoztunk, illetve többekkel tervezzük.

A Rotary keretein belül 3 utazáson is volt szerencsém részt venni a többi cserediákkal. Az első 2018 őszén egy egyhetes kirándulás volt az ország másik felére Sydneybe. A második a nyáriszünetben szintén egy hétig voltunk Kargooliban, ahol a világ második legnagyobb aranybányája található, majd Esperancebe mentünk, ahol kengurukkal strandolhattunk. A legjobb és leghosszabb utunk a 16 napos North West Safari volt, amin egy másik district diákjaival együtt vettünk részt. Itt több mint két hétig az ausztrál vadonban kempingeztünk, hol egy tengerparton, hol a semmi közepén. Gyönyörű helyeken jártunk, sokat tanultunk az ausztrál őslakosok kultúrájáról és többek között manta rájákkal és 8 méteres cetcápákkal is úszhattunk. Ez egy hatalmas élményt volt nekünk.

Az Ausztráliában töltött egy évem életem eddigi legjobb élménye volt és mindenkinek csak ajánlani tudom a cserediákságot.